Csodás augusztus

Jó ideje alig jutok géphez. Cseppet sem bánom – életemben van elég érdekesség virtualitás nélkül is.

Egy Buddha-szobor áll az asztal sarkán – azén, melyen a monitor és a billentyűzet áll.

Mikor megkaptam – névnapomra – a lélegzetem is elállt a gyönyörűségtől. Egy csoda! (Akitől kaptam, nos, ő meg a másik csoda. Sőt: CSODA.) Közel oly magas mint legkisebb gyermekem – mármint a szobor –  (aki rendszeresen lekuncsizza innét, és ölelgeti, csókolgatja, befekteti az ágyba és betakargatja “Butát”, hogy ne fázzon. :- ))). Életem legszebb ajándéka ez, lelkemből való.

Életemben helyükre kerültek a dolgok. Mindig is törekedtem a harmóniára, de könnyű azt mondani, ám megvalósítani….az élet néha bealakít….

Oly szívesen írnék szépet és boldogságosat, ám ez csak szigorúan rám és Emberemre tartozik. Igen, emberemre akadtam – Istennek hála érte. 😉

—-

Próbálom elhinni, hogy mindez a szép és jó velem történik. Tudom, tudom, mindenki azt kapja, amit megérdemel…akkor én vagy nagyon jó voltam, vagy… kicsit jó és rendelkezem némi égi kredittel (hálás köszönet, skacok, igyekszem jól viselkedni ; ))).

Csodás lakhelyem – már nem a ház, bár az is szeretnivaló (igaz, csöpp és még egy ideig kiszolgál minket de már érik az új) ilyenkor teljes díszében pompázik. A közeli Dunapart elvarázsolt zöld burjánzása, a folyó csendes holtága itt, az utca végében és borostyánok, tuják, hársfák – gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű!!!

A lelkem is ily állapotban leledz. Igyekszem kiolvasztani a ráfagyott jeget – oly sokáig tartottam magam, egyedül. Minden gond az én vállamat nyomta. Állítom, hogy egy TÁRSsal, egy igazival nemcsak dupla erősek vagyunk ketten, hanem erőnk hatványozódik. Hiszen lelki-szellemi kapcsolódásra vágyódik minden lény. A szeretteivel. Nem mindenki szerelmes kapcsolatban, ki-ki ízlése szerint.

Egyedül születünk és egyedül is megyünk majd vissza. Ám a köztes időben kapcsolataink adják a boldogságot. Családunk, gyermekeink, barátaink. Igen, tudom, hogy ezek nélkül IS ajánlatos boldognak lenni – magunkban, magunkért. De sajnos kevés ember vonulhat el meditálni a világ szeme elől – még Buddhát is “visszakérték”, hogy tanítson… Jézus is így járt s sokan mások… Oh, hol vagyok ettől (hol a napi meditációm???). Napirendem borult, most alakítom az újat. Amelyben a spirituális élet ugyanúgy szerepet kap – csak a hajnali órákban…adassék erő a felébredéshez (és fent maradáshoz)…

Nagy fiaimon nem látom, hogy várnák az iskolát (pedig szeretnek oda járni és jól is tanulnak – már ha a jó tanuló fogalom ismert a Waldorfban…). Elillant ez a nyár, mely változásokat hozott, csodásat, szerelmetes társat – akit befogadott a család, méltón, hisz nagyon is érdemes rá – mindjárt itt a szeptember.

Imádom az őszt!! Egészen a heti esők megjelenéséig. Illetve az esőt is szeretem, nagyokat sétálunk Csöppemmel a helyi kis patakokban, csak a hosszasan borús eget nem kedvelem igazán.

Mi történt a Kicsivel? Már nem is oly kicsi, folyékonyan beszéli (néha halandzsázza) a magyar nyelvet, választékosan beszélve (“csodálatos”, “pocsék”, “nagyszerű”, “lenyűgöző” és egyéb furcsa, korához még nem illő szavakat is használva többek között). És végre van férfiember, aki szereti őt és törődik vele!! (Hajj, trónom meginog, látom én, ki lesz itt a kedvenc. ;)) Cseppet sem bánom.)

Csöppem traktorozik óraszám – mert van, aki húzza (szegény, elnyűtt, utánfutós gyerek-traktorunk most megreparálódott egy szorgos férfikéz által és a Kicsi már reggel beöltözik “traktoros ruhába”, várva, hogy a Legnagyobb (hmmm, nevezhetjük őt így is, bár inkább a legizmosabb elnevezés illene rá :)) hazajöjjön a munkából és induljunk traktorozni. )))

Huh. Van-é kohézió fenti műben? Wah. Ilyesmit ne nagyon várjatok. Rózsaszín állapotban leledzek. Azért igyekszem…. Szép napot mindenkinek!